Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy fiatal - pláne sikeres - játékosok könyvet írjanak. Honnan jött az ötlet?

Mindig is írtam rövid jegyzeteket, kisebb terjedelmű sztorikat, hogy mik is történtek velem, majd a római Bajnokok Ligája döntő után egy cikket is írtam, s azt gondoltam; „most öntöm könyv-formába, vagy sosem". Végül felmerült a lehetőség, és most itt állok a könyvemmel.

Néhányan úgy gondolják, hogy egy kicsit merész egy 23 éves, ebben az értelemben "gyereknek" saját könyvet írnia.

Ez lényegtelen. Ez a könyv nem egy önéletrajz vagy hasonló, köze sincs ahhoz.

Akkor légy szíves, fejtsd ki jobban. Milyen célból íródott?

Ez a könyv elmeséli egy álom beteljesülésének a történetét, egy olyan gyermek kalandját, aki egy nap mindenek felett a Barçában akart játszani. S ami végül sikerült is neki, de az út során számos dolog történt vele, mint például az, hogy Manchesterbe kellett mennie.

Szóval nem pikáns részleteket tudhatunk meg, hanem például a Sir Alex Fergusonnal való találkozásod történetét.

A könyvben benne van, milyen személy is ő valójában. Őt egy hűvös emberként mutatja be az írás, aki másrészről viszont egy szeretetteljes, és benső barátként kezelhető személy.

Ferguson nem adott neked annyi lehetőséget, mint amennyit te szeretnél volna kapni.

Persze, ez igaz, de még ma sem panaszkodok neki emiatt. A könyvben mindent megtudhattok erről, de személyes körben Sir Alex mindig is úgy viselkedett, mint egy igazi úriember.

Tényleg olyan különleges ő, mint amilyennek sokan mondják?

Hadd mondjak el egy történetet róla, ami nincs benne a kötetben. Ferguson elérte a 65. életévét, így igényt tartott a nyugdíjára, ami kicsivel több, mint ezer font volt. A média rendkívüli módon kritizálta őt emiatt, és az egyik meccs előtt, miközben vártunk rá, hogy megtartsa a szokásos beszédét, az öltözőbe vitt minket, és kifejtette, hogy egyáltalán nem érti, miért támadja őt a sajtó. Abba a korba ért, amikor az államnak már gondoskodnia kellene róla, keményen dolgozott, hogy ezt kiérdemelje, szóval miért is ne lenne alkalmas arra, hogy megkapja ezt a járandóságát. Ez ilyen egyszerű.

A következő megválaszolandó kérdésed adja magát: Hogyan tudod őt összehasonlítani Guardiolával?

Szakmai alapon mindent megadott nekem Pep. Soha nem tudom eléggé megköszönni neki, hogy ekkora kockázatot vállalt velem, hiszen a Barcelonába való visszajövetelem különös körülmények között zajlott le, lévén, hogy a Manchester Unitedben alig játszottam.

Pep nem mindig érthető, nemde?

Pontosan tudom, mivel kell szembenéznie. Sohasem könnyű egy öltözőt irányítani, ahol ott vannak a fiatal játékosok, és egyszer mindenfajta dolog meg fog történni, amire reagálni kell, szóval ennek a tudatában nagyon könnyű lehet néha elfeledkezni a világról.

A saját tapasztalataidról beszélsz?

Igen, pontosan arról, amin keresztül mentem. És köszönettel tartozom az olyan embereknek, mint Pep, akik bíztak bennem. Sajnos néha az ilyen, számukra létfontosságú dolgokat elfelejtik az emberek...

Ezen a vonalon maradva, nem hagyhatjuk ki azt a valószínűleg majd rendkívül népszerű történetedet, amikor rendőri kíséretre volt szükség.

Néhány éve történt, hogy tivornyáztunk egy kicsit, s a buli végén a rendőrök is megjelentek. Habár semmi sem történt végül, kissé rémisztő volt a dolog.

Louis van Gaal, másik legendás tréner... Hogyan reagál egy gyerek az említett személy jelenlétében, amikor az azt mondja neki: „Te nem vagy elég erős, hogy középső védő legyél".

Ez egyike azoknak az élményeknek, amik mély nyomott hagytak bennem. Látni őt a La Masiába jönni hatalmas volt, viszont azt az érzést, amit adott nekem a szavain keresztül, sohasem felejtem el. Majdnem padlót fogtam, mikor találkoztam vele, aztán meg jöttek azok a híres szavak... Az évek során többször is találkoztunk, s nagyon kedves volt velem.

Térjünk vissza a könyvhöz. Hogyan emlékszel arra a napra, amikor sírtál egy elvesztett mérkőzés miatt?

Ez volt az egyedüli alkalom, amikor ez megtörtént velem. A 'Brunete Kupán' vettünk részt, ahol ott voltak a szülők, a tévéstábok... mi pedig veszítettünk a Real Madrid ellen. Nagyon nehéz volt feldolgozni ezt, és ha nem tévedek, mindannyian sírtunk a találkozó után.

Barcelona, Manchester, Zaragoza, Manchester, Barcelona, majd a felejthetetlen 2009-es esztendő. Egy pazar karrier dacára a korodnak.

Amint már mondtam, minden nagyon gyorsan történt, így még feldolgozni sem volt idő.

És végül itt ugye visszatértél az otthonodba, a Barça öltözőjébe, amit Te "paradicsomként" írsz le a könyvedben.

Ebben a csapatban az emberi érték ugyanannyira fontos, mint a futballtudás.

Már nem egyszer beszéltél arról a jó humorérzékről, ami az olyan emberekben, mint Ibra vagy Touré benne van, ám ezzel párhuzamosan ezeknek az embereknek a személyisége nem hasonló a tiedhez.

Egyáltalán nem könnyű megismerni egy embert. Mindenki máshogy látja a világot, és néha egyes nézet nem tükrözi a valóságot. Talán ez a helyzet Ibrával, 'Obama' Touré Yayával vagy Victor Valdeszel. Ők nagyon kedves emberek, és imádják a csínytevést.

Nem szándékom elárulni a könyv minden egyes részletét, de Te mesélsz benne egy olyan történetről, ami majdnem Xavi autójába került...

Ez nagyon vicces volt. Jorqui és én majd' megszakadtunk a nevetéstől, annyira jó volt. A legegyszerűbben úgy tudom összefoglalni, hogy megkértünk egy embert, hogy legyen jelen a tréningünkön. Azt mondtuk neki, hogy Xavi majd neki adja a szponzortól kapott autóját, nekünk szolgáltatva azt. Látni Xavi kétségbeesett arcát, hogy egy őrült ember jött az ő gépkocsijáért, leírhatatlan élmény volt.

Mikorra várható a következő kiadás?

Egyelőre szünet lesz. Irogatom tovább a jegyzeteimet, de jó ideig semmi több.

(eurobarca.hu)